A mozgássérült emberek önszerveződése több mint harminc éves múltra tekint vissza. A pártállam időszakában bármilyen polgári szerveződést a párt, a hatóságok idegenkedve, ellenszenvvel néztek és ahol, amikor csak lehetett, akadályozták, hátráltatták, a résztvevőket adott esetben még szankcionálták, büntették is.
Hankiss Elemér a Diagnózisok című kötetének egy 1978-as tanulmányában – a Viselkedéskultúránk torzulásaiban – példaként említi a mozgássérült emberek érdekvédelmi, érdekképviseleti önszerveződésének kezdetét a hetvenes évek végén a nyolcvanas évek kezdetén.
Több egyesület és a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetsége harminc évvel ezelőtt alakult. Egyszer valakinek meg kell írnia mind a MEOSZ, mind a mozgássérült emberek mozgalmának történetét.
Jómagam – koromnál fogva is – az elmúlt tizenöt-húsz évüket láttam közelebbről, mint aktív résztvevője, néha talán alakítója is a történéseknek.
Számtalan kérdést, problémát fel lehetne hozni, amikben akár jogosan is el lehet mondani, hogy mi mindent lehetett, kellett volna másképp csinálni. Belülről egy kicsit – néha nagyon – minden másként van.
A korábbi kormány idején a MEOSZ-t jobboldaliként tartották számon, most baloldaliként, holott ugyanazt mondta, csinálta folyamatosan. A politika pillanatok alatt beskatulyáz.
Ahogy én látom, a MEOSZ most egy kicsit magára maradt. A kormány két nagy fogyatékossági csoport, a siketek és nagyothallók, valamint a vakok és gyengén látók érdekvédelmi szervezetei képviselőit a hatalomba integrálta. Ettől ezeknek a fogyatékossági csoportok tagjainak még nem lesz jobb, de az érdekképviseletüket lehetett gyengíteni.
A harminc évvel egy korszak lezárult. A következő időszakban mindenképp változtatni kell az érdekvédelmi, érdekképviseleti technikában, módszerekben a régiek helyett vagy a régiek mellett.
Erre már csak azért is szükség van, mert mostanság sok olyan lehetőséget veszítenek el a mozgássérültek és általában a fogyatékossággal élő emberek, amit az elmúlt harminc évben sikerült kiharcolniuk.