És a harmadik napon megszületett Holle anyó – Együtt alkották meg legújabb gyerekdarabjukat a Magyarországi Német Színház művészei

Milyen eszközöket hívhat segítségül a színész, ha olyan gyerekek előtt játszik, akik nem beszélik a darab nyelvét? Erre a kérdésre gyűjtött jól használható válaszokat a Magyarországi Német Színház (DBU) társulata. A háromnapos műhelymunka irányítására külföldről hívtak szakembert, s a romániai Temesvárról érkezett bábszínész-rendezőnő segítségével a résztvevők – a nyelvi akadályokat és a kisgyerekek életkori sajátosságait szem előtt tartva – Holle anyó történetét dolgozták fel.

Az előadás kell, hogy „odaszögezze” a gyerekeket a székhez, nem pedig a pedagógus – véli a Magyarországi Német Színház igazgatónője. Azt mondja, ezt megvalósítani azonban nem könnyű dolog: – Sok tényezőnek kell passzolnia ahhoz, hogy egy kisgyerek figyelmét le tudjuk kötni – mondja Frank Ildikó -, pláne, ha az a gyermek keveset ért egy idegennyelvű előadásból. A mi színházunk küldetése többek között az, hogy a legkisebbekkel is megszerettessük a német nyelvet és a német előadásokat. Szeretnénk ezt is nagyon profin csinálni, ezért úgy döntöttünk, továbbképezzük a színészeinket, rendezőinket.

A szekszárdi teátrumban három napon át műhelymunkára vonultak vissza a színház művészei. A németországi Külföldi Kapcsolatok Intézete Egyesület (ifa) által támogatott képzésen azt a kérdéskört boncolgatták – amellyel egyébként nap mint nap szembesülnek egy-egy új gyermekelőadás létrehozásakor -, hogy vajon milyen eszközök segítségével mesélhetnek el a kicsiknek egy mesét, ha ahhoz nem a nyelv a fő eszköz. A munkát a temesvári Merlin Ifjúsági és Bábszínház igazgatónője – az egyébként bábszínész-rendező -, Lábadi-Megyes Éva irányította.

Lotz Kata, a DBU színművésze szerint nagyon hasznos, ha időnként sikerül néhány napot ötletelésre, szakmai továbbképzésre szánni. Azt mondja, sok új impulzust kapott a workshop-on: – Megtanultam például, hogy a pici gyerekeknek célszerű jelen időben mesélni. Ez ugyanis az az igeidő, amelyet először tanulnak németből, ezért ha így mesélünk nekik, sokkal többet értenek a szövegből.

A háromnapos munka maradandó eredménye egy húszperces gyermekelőadás lett: a Holle anyó, amelyet a társulat azon frissiben be is mutatott első gyermeközönségének. – Az előadást olyan keretbe helyeztük, mintha mi magunk is gyerekek lennénk – meséli Lotz Kata. – Beszállunk egy mesevonatba, aztán “játszásiból” a mese szereplőivé válunk, majd a végén újból gyerekként leszűrjük a történet tanulságait. Ezzel a trükkel a piciket az első percben megnyertük, és végig velünk maradtak a közös játékban.

A színház az új produkciót az újévtől szívesen viszi színre németül még csak alapszinten tudó óvodások, kisiskolások előtt. A darab célja a szórakoztatás mellett nem utolsósorban a nyelvtanítás: élő nyelvleckeként bármely oktatási intézmény beépítheti a némettanításába.

A Holle anyó megszületését már nyolcéves hasonló hagyomány előzte meg. A Magyarországi Német Színház ugyanis azóta tartja folyamatosan műsorán a Mesék a bőröndből című sorozatát. Annak lényege, hogy egyre bővülő mesekínálattal egy-egy színész felkeresi a németet oktató iskolákat, óvodákat, és egyetlen színes bőrönd és néhány báb segítségével interaktív németfoglalkozást varázsol eléjük. A gyerekek és pedagógusok eztán a békakirály, a brémai muzsikusok vagy akár Csizmás Kandúr története mellett már a Holle anyót is választhatják, ha meghívják magukhoz a szekszárdi teátrum művészeit.