Milyen az „elég jó szülő”, ha gyermekét örökbefogadta? Vajon kivel ossza meg szorongásait? Kihez érdemes tanácsért fordulnia? A legkézenfekvőbb megoldásnak szakember felkeresése tűnhet. Ám ennél még jobb is lehet a szakember vezette csoport! Szemben a négyszemközti kommunikációval ugyanis lényegesen több potenciál van abban, ha hasonló örömöket és nehézségeket megélők beszélgethetnek egymással. Az Élet-Tér elnevezésű programsorozat részeként a napokban zárult az a hatalkalmas műhely, amelyen örökbefogadó szülők, egy pszichológus és egy gyermekpszichológus vett részt.
Vajon nehezebb erőpróba elé állítja-e a kamaszkor a gyermeket és a szülőket, ha a csemetét még csecsemőkorában örökbe fogadták? Többek között ez a kérdés foglalkoztatta azt az édesanyát, aki férjével együtt tizenegy éve kapta örökbe gyermekét. Úgy döntött, részt vesz az „Elég jó szülő” elnevezésű foglalkozásokon. Azt mondja, a csoportban válaszokat és megerősítést kapott, a maga élményeit pedig továbbadhatta más, kevésbé tapasztalt szülőknek. – Megosztottam szülőtársaimmal például azt, ahogy nekünk sikerült elmondani és elfogadtatni a kisfiunkkal azt, hogy annak idején örökbe fogadtuk. Rátaláltunk egy mesekönyvre, amely épp erről a témáról szól. Pici korától fogva beleszőttük a mesébe a saját történetünket, és azt hiszem, ezzel megkíméltük őt a traumától. Sőt! Sokáig kétszer ünnepeltük a szülinapját: egyszer a valódit, egyszer pedig annak az évfordulóját, amikor magunkhoz vehettük. Évente kétszer volt tortája, kétszer kapott ajándékot. Ő ezt mindig pozitívan élte meg, és azóta is boldog, jól tanul, jól sportol.
Ahhoz, hogy az örökbefogadó szülők kiegyensúlyozott gyermeket nevelhessenek, az átlagosnál több dilemmával szembesülnek. Mindjárt az örökbefogadás pillanatában el kell például dönteniük, hogy gyermeküknek új keresztnevet adnak-e, vagy pedig megtartják a születési nevét. Aztán amikor a pici felcseperedik, óvodába, iskolába kerül, a szülőknek el kell dönteniük, kivel osztják meg a tényt, hogy nem vér szerinti gyermeküket nevelik. Annál is később pedig minden bizonnyal eljön az a pillanat, amikor gyermekük közli velük, hogy meg szeretné keresni szülőanyját-szülőapját. Ezeket a helyzeteket pedig – véli a csoportot vezető egyik szakember – nem könnyű kezelni.
– Ezek a szülők ki voltak szomjazva arra, hogy végre intim körben beszélhessenek legmélyebb érzéseikről – mondja Fehér Hajnalka gyermekpszichológus. – Itt egymás között voltunk. Nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki megbántja, netán megveti őket. Az első pillanattól kezdve nyíltan beszéltek a nehézségekről, krízisekről is, de magától értetődő, hogy elsősorban a rengeteg kellemes élményről esett szó.
Élményekből pedig akadt bőven, hiszen ki-ki élete talán legmeghatározóbb szakaszáról számolt be. Az abban szerzett tapasztalatok azonban személyenként-páronként különbözőek voltak. Volt ugyanis olyan szülő, aki már tizenéves gyermekét neveli, ugyanakkor érkeztek olyan párok is, akik még várnak arra, hogy megkaphassák kisbabájukat. Fehér Hajnalka elmondása szerint régóta foglalkozik örökbefogadott gyermekekkel és azok szüleivel, mégis úgy gondolja, ebben a körben sokkal többet kaptak egymástól és a szakemberektől szülők, mint ha egyedül vagy házastársukkal kettesben keresték volna fel a pszichológust.
Az „Elég jó szülő” elnevezésű csoport az Élet-Tér – komplex szolgáltatások és közösségi kezdeményezések támogatása a pécsi családok jólétéért elnevezésű program részeként, az Európai Unió támogatásával, az Új Széchenyi Terv keretében valósulhatott meg. A kétéves projekt gazdái a pécsi Nevelők Háza Egyesület és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Pécsi Csoport Csilla Gondviselés Háza. A kezdeményezés célja, hogy szakemberek párválasztással, gyermekvállalással, gyermekneveléssel, családgondozással kapcsolatban tanácsot adjanak fiataloknak és szülőknek, számukra különböző csoportfoglalkozásokat szervezzenek, valamint hogy helyi kisközösségeknek segítsenek kialakulni és összetartóan működni.