Magyarországon a mintegy félmillió hátrányos helyzetű gyermeknek csakis akkor lehet esélye a jobb életre, ha tanul – minél tovább és minél magasabb szinten. A jelenlegi statisztikák szerint alapfokú végzettséggel alig egyharmaduk számíthat munkára, ám diplomával már több mint háromnegyedüknek van esélye arra, hogy jó állást kapjon. Többek között e témakörről cseréltek eszmét szakemberek pénteken Pécsett, a Gandhi Gimnáziumban tartott konferencián.
Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményében éppen 20 évvel ezelőtt indult el az oktatás. A jubileumi programsorozat része volt ez a tanácskozás is, melyet a Szintek és szerepek mottóval hirdettek meg. A konferencián a hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő óvodapedagógustól a nemzetiségi oktatásért felelős kormányzati tisztségviselőig számos szakember vett részt és szólalt fel – sőt, ugyanezt diákok is megtették.
– Attila vagyok. Öt testvéremmel együtt szegény cigány családba születtem. Otthon mindig csak a nélkülözést, a veszekedést, verekedést láttam. Idővel intézetbe kerültem. Rájöttem: az egyetlen boldogulási lehetőségem a tanulás! – Így vallott életéről a konferencián egy gandhis diák. Ő is egy olyan fiatal, amilyenek sorsát szívükön viselik a tanácskozáson részt vett szakemberek. – A rendezvénnyel éppen az volt a célunk, hogy összehozzuk a hátrányos helyzetű gyerekek neveléséért-oktatásáért felelős szintek szereplőit, munkatársait – mondja Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium igazgatója. – Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a gyermekek, fiatalok élethosszig tartó tanulása – amire a mi iskolánk is neveli őket – csakis akkor valósulhat meg, ha ezen szintek között jól működő, egymást erősítő kapcsolat van.
A legfelső szintet ezúttal az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői jelentették. Langerné Victor Katalin felzárkózásért felelős helyettes államtitkár a kormányzat társadalmi felzárkóztatási stratégiáját ismertette. Mint elmondta, fontosnak tartják az oktatás teljes folyamatának megújítását, mégpedig azáltal, hogy nagyszámú lehetőséget teremtenek az általános iskolától a felsőoktatásig egyaránt: – A stratégiánk alapja egy új szemléletmód – ismertette az államtitkár-helyettes -, amely arról szól, hogy a támogatásért cserében elvárásokat fogalmaztunk meg. Akit segítünk, az maga is aktív részese kell, hogy legyen a folyamatnak. Ösztöndíj például nem jár pusztán azért, mert valaki hátrányos helyzetű. Azonban ha jól tanul, magasabb havi apanázsra számíthat. Az egész programunk alapelvei az aktivizálás, a teljesítményelvűség, a komplexitás, az ellenőrzés és a nyomonkövetés.
Szlovákiában úgyszintén problémát jelent, hogy már óvodába is aránylag kevés hátrányos helyzetű gyerek jár. A középiskola elvégzéséig pedig még nehezebb megtartani őket. Erről Jan Hero, a szlovák kormány roma közösségekkel foglalkozó munkatársa beszélt. A Gandhihoz hasonló körmöcbányai gimnázium volt vezetője kifejtette, az iskola elsődleges célja az, hogy azoknak a gyerekeknek adjon hátteret magasabb képzettség megszerzéséhez, akik szegény családból származnak, így egyébként behatároltak a lehetőségeik.
A pécsi Gandhi Gimnázium a kezdetektől fogva azon dolgozik, hogy magas szintű oktatást és átlagon felüli lehetőségeket biztosítson diákjainak. Jelenleg 176 nappali tagozatos tanuló jár ide, de az iskola a 20 éves fennállása során már mintegy 300 középiskolás korú roma fiatalnak mutatott utat a jobb élet felé. És hogy ezt maguk a diákok is megértik és értékelik, arra példa a már említett tanuló is: Attila köszönetképpen dalt írt az egyik tanárának, és szerzeményét a konferencia zárásaként a közönségnek is bemutatta.