Világháború hátországából a futballpálya öltözőjébe. A Tóték után a Sóska, sültkrumplit kínálja a Pécsi Harmadik Színház

Túl van 100. előadásán a Pécsi Harmadik Színház Sóska, sültkrumpli című drámája! A nagysikerű darabot, mely egy focipálya öltözőjében játszódik, Egressy Zoltán József Attila-díjas kortárs író műve nyomán Vincze János rendezte. Az előadás májusban csak egyszer, 16-án (szerdán) este 7 órakor látható az intézmény Stúdiószínházában. Egy nappal előtte, május 15-én (kedden) 19 órakor pedig ismét színre kerül Örkény István Tóték című drámájának színpadi változata, szintén Vincze János rendezésében.

A Sóska, sültkrumpli bemutatóját 2011. december 16-án tartották – éppen akkor, amikor Egressy Zoltán, a dráma írója a Pécsi Harmadik Színház ösztöndíjasa volt. A darab az élet három „kispadosáról” szól. A futballbíró leghőbb vágya, hogy FIFA-játékvezető legyen. Álmai azonban közel a beteljesedés előtt szertefoszlanak, és a magánélete is romokban hever. A másik két főhős két partjelző: az egyik – a laza, nagyhangú – bundagyanúba keveredett, a házassága elromlott, a gyerekeit alig láthatja, és ráadásul anyagi gondokkal is küzd. A másik már ránézésre is egy rakás szerencsétlenség: alkoholista, ábrándos, gátlásos és élhetetlen. Magát elhivatott költőnek gondolja, bár versei messze nem képviselnek irodalmi értéket. Bár a három férfi kapcsolata szoros, mégis szerephez jut benne a féltékenység, a megalázás, megaláztatottság és a bosszú is.

Aki megnézi az előadást – véli Vincze János -, az jó eséllyel elgondolkodik majd azon, hogy vajon az ő élete is ilyen jellegtelen és jelentéktelen-e: – A darab hőseihez hasonló kisemberek így csúsznak el sorra az útjukba helyezett banánhéjon, így veszítik el – a pályán kívül – a meccset. Tragédia egyikükkel sem történik, csak éppen ott rekednek esélytelenül a periférián, és legfeljebb az életük megy rá – mondja a rendező.

Örkény István Tóték című tragikomédiáját 2007 óta nagy sikerrel játssza a Pécsi Harmadik Színház. Vincze János rendező egy érdekes, ötszereplős kamaraváltozatot alkotott a műből, kiiktatva a mellékszereplőket; a Tót család tagjain és az Őrnagyon kívül csak a Postás szerepel ebben a változatban. A drámából kimarad minden olyan jelenet is, amely nem tartozik szorosan a fő cselekményhez. Ezzel a rendező azt érte el, hogy a drámai viszonyok „sűrítettebbek”, egyértelműbbek lettek.

Ez a színpadi produkció azok számára is bőven tartogat meglepetéseket, akik ismerik az Örkény-művet, az abból készült filmet, színdarabokat. A rendező ugyanis a darab végének lényegi megváltoztatásával új értelmet adott neki. Vincze János azt vallja, hogy a Tóték ma is aktuális. Ezt az író szavaival támasztja alá, aki maga így vallott saját munkásságáról: Én amióta írok, a kezdettől mostanáig, voltaképpen mindig ugyanarról írtam. A mi korunkról és benne mirólunk, a mi népünk jelenéről. Ebbe születtem, ebben éltem, ezt tartom fontosnak. Voltaképpen úgy is mondhatnám, hogy arról írok, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok.