Nem könnyű az édesanyáknak, amikor kisbabájuk születik! Viszont számos könyv, cikk és szakember igyekszik segítséget nyújtani nekik. De ki törődik eközben az édesapákkal? Ők vajon kivel oszthatják meg a bennük felmerülő kérdéseket, a feszültségeket és gondokat? Apának lenni a 21. században – vajon ez egyszerűen csak szép, vagy néha nehéz is tud lenni? Erre a központi témára fűzték fel beszélgetéssorozatukat fiatal édesapák Pécsett, a Civil Közösségek Házában. Közösségi műhely indult ugyanis számukra az „Élet-Tér” című projekt keretében.
Egy nő volt az ötletgazdája az Apának lenni a 21. században elnevezésű csoport elindításának, annak vezetését azonban már két férfi szakember vállalta. Mindketten maguk is gyakorló édesapák. Az egyikük, Nyirati András szakmája szerit közösségfejlesztő, egyébként pedig egy egyéves kislány édesapja. – Sokféle csoportot vezettem már – mondja András -, de ilyet még soha! Kíváncsi voltam, hogy lesz-e egyáltalán érdeklődés ilyen lehetőség iránt, azaz hogy lesznek-e apák, akik hajlandóak a gondjaikról, örömeikről, érzelmekről egyelőre idegen emberek előtt beszélni. Hangsúlyoznom kell, hogy ez nem „defektes” apák megjavító-csoportja! Viszont nem is arról szól, hogy megfejtjük, hogyan kell a 21. században apának lenni. Egyszerűen azért találtuk mindezt ki, hogy megteremtsük a légkört arra, hogy erről a mindeddig nem túl kivesézett témáról jókat beszélgessünk.
Az első összejövetel elején minden résztvevő röviden elmesélte, miért is jött. Volt, aki arról számolt be, hogy legkisebb gyermeke megszületésekor a családjára addig jellemző harmónia megingott, és rájött, apa-szerepével tudatosan is kell törődnie. Volt, aki egy válság kellős közepén épp elköltözött feleségétől és gyermekeitől. Volt olyan is, aki azt mondta, mindennél jobban szereti gyermekeit és a feleségét, és úgy érzi, ennek fenntartásán folyamatosan „dolgoznia kell”.
A másik csoportvezető, Juhász Szabolcs pszichológusként dolgozik, és két gyermeke van. – Érdekes kettősség – magyarázza a többieknek -, hogy ezúttal a szakmaiság a személyes élményeimmel keveredik. Mivel az én gyermekeim még kicsik, az apaság útjának elején járok. Attól, hogy pszichológus vagyok, még én magam is csak tanulom ezt a szerepet. Apaságból annak idején ugyanis nem vizsgáztam az egyetemen.
A szervezők bíznak benne, hogy ebben a körben – vagy akár még újabb érdeklődőkkel kibővülve – rendszeresen tudnak majd találkozni. Bár kidolgoztak egy tartalmi vezérfonalat, nem gondolják bajnak, ha attól a beszélgetések során eltérnek. A lényeg, hogy alkalomról-alkalomra mindenki minél több kérdésére választ kaphasson. Nyirati András elmondta, nem csak a csoport vezetői tanítanak, hanem a résztvevők maguk is: saját tapasztalataik megosztásával egymás látókörét szélesítik, és tippeket adnak társaiknak. A vezetők ezt a folyamatot támogatják, miközben ők maguk is válaszokat keresnek – például arra, hogy családja és a munkája mellett hogyan szakíthat egy apa több időt a barátaira.
Az apaklub az Élet-Tér – komplex szolgáltatások és közösségi kezdeményezések támogatása a pécsi családok jólétéért elnevezésű program (TÁMOP-5.5.1.B-11/2-20110322) részeként alakulhatott meg. A kétéves projekt megvalósítói a pécsi Nevelők Háza Egyesület és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Pécsi Csoport Csilla Gondviselés Háza. A kezdeményezés célja, hogy szakemberek párválasztással, gyermekvállalással, gyermekneveléssel, családgondozással kapcsolatban tanácsot adjanak fiataloknak, valamint hogy helyi kisközösségeknek segítsenek kialakulni és összetartóan működni.